Titkok, amelyekre ideje, hogy fény derüljön!

»Az újpogányság azonban megveti az értelmet és minden becsvágyát arra fordítja, hogy a szépet elpusztítsa. Diszharmonikus zenét, visszataszító építményeket, kaotikus képeket kínál, és kigúnyolja a gondolkodás logikáját, olyannyira, hogy a „logikus” szót csúfolódásra használja. – A régi pogányság lényegét tekintve olyan természetű volt, hogy amint az idő megérett rá, könnyedén alá tudta magát vetni az Egyház tekintélyének. Volt szeme a látásra és füle a hallásra, ahogy eljött ennek az ideje. Az újpogányság azonban érzékszerveit nem csak becsukja, hanem hagyja, hogy azok elsatnyuljanak, olyannyira, hogy kivédhetetlenül olyan állapot felé rohan, melyben se fülek a hallásra, se szemek a látásra nem lesznek többé. A régi pogányságnak egyre élesebbé vált az elméje, a felfogása és a hallása. Az új olyan állapotba süllyed lefelé, melyben a társadalom még az élet természetes örömei és a földi élet igazságaival szemben is vak és süket. És képtelenné válik arra, hogy megértse, mi is történik körülötte és miről is van szó.«

Az új pogányság mára teljes mértékben uralja a volt keresztény világot, a régről pogány világot pedig még jobban elpogányosította. A kivétel, azaz a még-keresztények, olyan csekély számban léteznek, hogy számukat statisztikailag ki sem lehet fejezni. Ilyen körülmények között hosszú éveken keresztül állandóan ugyanazokkal a tényekkel érvelni, mint teszik ezt a magukat katolikusnak nevező internetes szereplők, egyszerűen ostobaság, vagy ami ennél is rosszabb, súlyos kötelességmulasztás.

Már csak azért is, mert igenis létezik olyasmi, amivel segíteni lehet a katolikusnak megmaradni akaróknak: Elsősorban annak unos-untalan való ismételgetésével, hogy Urunk Jézus Krisztus a mai emberek, benne a magukat az Ő „papjainak” kiadó emberek bűneit is magára vette, amikor a Golgotán feláldozta magát. És mivel e bűnöket, azaz az újpogányságban élő modern mű-embereknek az emberiség történelmében eleddig nem létező, vagyis sajátságos bűneit is magára vette, ismerte is őket. Nem csak most a mennyben, de már ott a Golgotán, a kereszten is látta azt a határtalan árulást, amit a zsinati szekta vezetői és tagjai ma elkövetnek Ellene és Egyháza és hívei ellen.

(Hilaire Belloc: „Beszélgetés egy angyallal” című könyvéből )