Kereső

 

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

2022. május 2-a óta szerkeszthetlenek:

 

Belépés

Ennyi maradt meg: titkok4. webnode. Hu

 


 

Nekünk devizahiteleseknek is elegünk van a devizahitelesek megmentéséből!

A becsapottakat kártalanítani kell ,nem megmenteni! A jogtalan követeléseket pedig eltörölni kell, nem pedig engedni belőle nagy kegyesen, filléreket! A felelősöket pedig tövény előtt el kell számoltatni!
Nem a devizahitelesek kérték a saját tönkretételüket, és nem ők kérték azt sem, hogy mások kontójára akarják a károkozók a saját felelősségüket elkenni!
Kéretik minket békén hagyni végre, és a felelősökre csaholni, az mindenkinek üdvösebb lenne! Oda lehet állni a betéteseknek, és a többi adófizetőnek is velünk együtt a bankok, és az asszisztáló politikai elemek, hatóságok elé számon kérni, ki kinek, és mennyi kárt okozott! Mert ha titeket ez nem is érdekel, mert adottnak vélitek a bűnösöket, akik szerintetek mi vagyunk, minket érdekel!
Attól, mert különböző blogokon csak minket, a károsultakat lehet piszkálni, a “nagyokat” pedig nem, az még nem azt jelenti, hogy ettől lesznek a ti befektetéseitek, vagy adóforintjaitok biztonságban. Mert mi nem akartuk, és nem akarjuk elvenni egyiket sem!

Árpád perében a Kúria képtelen volt ítéletet hozni. Ezért az Európai Bíróság elé vitte az ügyet. A tárgyalás 2013. december 5-re van kitűzve.

 

Jog - A Kúria épületeAz árrés maga a fő bizonyítéka annak, hogy nem történt pénzkölcsönnyújtás, mert folyósításkor kölcsönnyújtás esetén a kölcsön összegének névértéken történő rendelkezésre bocsátásáról van szó. Kereskedelmi árrés éppen az áru eltérő beszerzési és eladási ára között keletkezik. Esetünkben a devizaösszeg, mint meghatározott pénzösszeg

VÉTELI ÁRFOLYAMON TÖRTÉNŐ BESZERZÉSE TÖRTÉNIK AZ ADÓSTÓL ELŐRE ÁTADOTT VÉTELÁRRAL,

MAJD AZ ADÓS A HAVI TÖRLESZTŐ RÉSZLETET FORINTRA ÁTSZÁMÍTVA FIZETI MEG, ELADÁSI ÁRFOLYAMON,

miközben ügyleti kamatot is fizet az általa meg sem kapott devizaösszegre.
Tehát maguk a hitelező Bankok is beszerzésként tekintenek a forintfolyósításra, hiszen vételi árfolyamon folyósították. Könyvelésükben hitelfolyósításként könyvelik le a gazdasági eseményt, hogy ügyleti kamatot is követelhessenek az Adóstól az általuk át sem adott devizára, miközben a deviza árfolyamváltozása okozta árfolyam különbözethez és a kereskedelmi tevékenység miatti árréshez is hozzájutnak. A devizaösszeg helyetti forintfolyósítás nem felel meg pénzkölcsönnyújtásnak, mert a Bank nem pénztartozást fizet meg az Adósnak, hanem pénzkölcsönnyújtási szolgáltatásra vállalt kötelezettséget. De a Bankok mégsem nyújtottak a hatályos törvények szerinti pénzkölcsönt, helyette devizakötelezettséget írattak velük alá, hogy a deviza erősödése miatt kifoszthassák őket.

Ez a jelenlegi igazságszolgáltatási rendszer úgy tűnik, nem hajlandó kimondani azt, hogy csalás történt. De nekünk tudnunk kell, hogy mit tettek velünk, máskülönben nehéz az igazunkért kiállni. Magyarországon devizában meghatározott pénzösszeg, mint kölcsönösszeg szerződésbe foglalására nem kerülhetett volna sor oly módon sem, hogy a devizában meghatározott pénzösszeget a Bank az Adós rendelkezésére bocsátja, mert nem lehetséges teljesíteni irreálisan megemelkedett törlesztő részleteket, ha az árfolyam változás ezt előidézi. Elegendő volt devizában meghatározni a kölcsön összegét, és elkezdték várni a CHF erősödését, ami évtizedek óta jellemző, lévén a CHF menekülő deviza. Előbb a munkajövedelemre szálltak rá az emelkedő törlesztővel, ezt követően a pénzelvonás automatikusan blokkolta a megrendeléseket és a kereskedelmi forgalmat. Majd a felmondásokkal egy összegben lejárttá teszik a forint árfolyam romlása miatt jelentősen megnövekedett hátralékot az eltelt időszak jogellenesen magas törlesztő részletei ellenére.
Ekkor rátelepednek az Adós vagyonára, és a jövőbeli bérekre, ha a végrehajtáskor nem szűnik meg a követelés az ingatlanok potom áron történő elherdálása miatt.

Az ország blokád alá került.
Mindezt a forint devizához képest történő leértékelése okozza.

blokád, ostromzár, körbezárás, bekerítés, zárlat:

valamely államnak vagy egy részének a világtól való elzárása, főként külkereskedelmi kapcsolatainak erőszakos megszakítása abból a célból, hogy bizonyos követelések teljesítésére kényszerítsék

KISLEXIKON

Magyarországon a devizaalapú hitelezéssel lehetővé vált, hogy a forint leértékelésével kivonhassák a munkajövedelmeket. Ezzel a lakosságnak az eredeti törlesztő részlet feletti kiadásai mind hozzájárultak ahhoz, hogy a gazdaság az európai országokhoz képest, azoktól élesen elhatárolódva visszaessen, ami miatt súlyos bevétel kieséseket szenved el a lakosság, és ennek következtében a keresletcsökkenés miatt az ingatlan – és gépjárművagyon és minden eladható dolog leértékelődik. A soha nem volt deviza meg már meg van véve . .

A törlesztő részlet növekménye a társadalom egészében a kereslet, a megrendelések elmaradása miatt a bevételek tragikus csökkenését eredményezi. A végén a családnak a legalapvetőbb kiadásokra sem marad pénze, mert a bevételi oldal csökkenése és a kiadások növekedése a család teljes pénzügyi ellehetetlenülését eredményezi.

A beálló fizetésképtelenség miatt a közjegyzők törvénytelenül elkészített végrehajtható okiratait felhasználva, a végrehajtási kényszerre hivatkozva a magyar állam az, amely a magyar lakosság vagyonát erőszakkal elveszi a Bank jogtalan követeléseinek kielégítésére. Így válik a magyar állam bűnelkövetővé a blokád alá helyezett magyar lakosság kifosztása során, miközben ezzel idegen országok bankjait szolgálja és a hazai pénzügyi maffiát. Az állam a büntetőjogi és polgárjogi felelősség terhét ezzel leveszi a kifosztó Bank válláról, hiszen a végrehajtási eljáráshoz végrehajtható okirat szükséges, ami által a folyamat visszamenőlegesen és előre nézve is legálissá válik.

A magyar igazságszolgáltatási rendszer, a közjegyzők, a magyar kormány és a magyar parlament tudtával zajlik a folyamat.

A szerződések megkötését követő havi törlesztő emelkedések az utolsó fillérig hozzájárulnak ahhoz, hogy a gazdaság működése megfeneklik, és a rohamos visszaesés következtében rendkívül rövid idő alatt fizetésképtelenné válhat bárki, devizaalapú hiteles, forinthiteles, kisvállalkozó, középvállalkozó.

111eu bíróságAz Adóhatóságnak vajon mi lesz a megoldási javaslata, ha a vállalkozók nem tudják megfizetni a bevételektől részben függetlenített adóikat? Adóvégrehajtás lesz? Felszámolás lesz?

Az Önkormányzatoknak vajon mi lesz a megoldási javaslata, ha a polgárok nem tudják megfizetni a vállalkozásaik utáni adóikat és a helyi adót? Végrehajtanak? Felszámolást kezdeményeznek?

A közmű cégeknek vajon milyen megoldási javaslata lesz, ha a vállalkozók, családok nem tudnak fizetni? Felszámolás kezdeményezése? Végrehajtásra adás?

Mindez annak következtében történik, hogy a magyar forintot az idegen Bankok Magyarország felszámolására használják fel a devizaalapú és nem devizaalapú kölcsönök lakosságtól történő beszedésére a magyar törvényhozó testület és a magyar kormány tudtával, az igazságszolgáltatási rendszer segítségével, és a végrehajtó hatalom közreműködésével.

Felszámolási eljárás esetén a cég vagyona a felszámolóbiztos kezelésébe kerül annak következtében, hogy a cég fizetésképtelenné válik valamilyen oknál fogva. A cég működése minimálisra csökken. Egy a cél. A hitelezői igény bejelentőinek kielégítése a cég meglévő pénzeszközeiből, vagyonából és a még befolyó bevételeiből. És a cégnek vége lesz. Gyakorta idéznek elő felszámolást szándékos pénzügyi ellehetetlenítéssel Bankok, rivális cég, hogy a cég vagyonát, vagy a cég tulajdonosi körében lévő kurrens vagyontárgyat, ingatlant megszerezzék.

De hogy családokra is ez várjon, ami által a legalapvetőbb életlehetőségüktől is megfosztják őket, miközben a magyar állam, amelynek kötelessége a haza és a nemzet tagjainak védelme, segédkezik.

A folyamat a lakosságot elérte. Megtörtént a lakosság eladósodása, olyan szerződésekkel, amelyeknél a követelés mértéktelen, és elkezdődött a bedőlő hitelek miatt a végjáték, amikor a Banki felmondások miatt elrendelt végrehajtási eljárások során már a magyar állammal állnak szemben az Adósok, miközben a magyar államnak nincs ahhoz joga, hogy idegen hatalmak kezére átjátssza a magyar lakosság ingatlanát, bankszámlán megjelenő munkajövedelmét, nyugdíját, autóját a hatályos jogszabályok figyelmen kívül hagyásával.

A Bankkal történő nemtelen összjátékkal a jogellenesen megindított végrehajtások százezrei fognak beindulni, ha nem térnek észre az emberek, nem érzik meg a veszélyt, és hagyják a folyamat beteljesedését. Nem megoldás sem a pereskedés, sem a végrehajtás megszüntetése iránt indított per, hiszen az igazságszolgáltatás intézményrendszere nem teszi a dolgát, és az ország lakosságának ellehetetlenítését nem hajlandó megállítani, miközben a hatályos jogszabályok mind minket igazolnak.

Igen nagy szükség van arra, hogy a jelen lévő irgalmatlan méretű veszéllyel a felnőtt lakosság tisztában legyen, és szembe merjen szállni, enélkül esélyünk sincs a fennmaradásra.

A HAZA NEM ELADÓ!


 

Hitel = Hit el

Jó, hogy az önkormányzatokat felszabadították. Azonban ugyan úgy nekünk kell majd kifizetni a soha meg sem kapott hiteleket a bankármaffia részére. Aki azt hiszi, hogy vége a megszorításoknak, az hatalmasat téved. Az önkormányzatok devizahiteleinek kiváltása után elkövetkezik az egyházak devizaadósságának kiváltása is a magyar emberek zsebe terhére. A kb. 800 milliárdos költség kitermelése érdekében egyre több magyar ember fog még jobban elszegényedni. A devizahiteltől kik nem fognak tudni megszabadulni? Azok, akik eltartják a hatalmat és holdudvarát, segélyezik a kisebbséget, fizetik a kis millió kárpótlást... Ők mehetnek az ócsai gettóba, vagy a siralom völgyébe. A következő nagy megszorítási hullám egy háttérinformáció szerint április 1-jétől, vagy május 1-jétől várható. Tehát már közeledik is az idő. Hogy milyen rózsaszín, illetve narancsszín dumával adják be, azt még nem lehet tudni... Ezúttal a színezés már nem a Bildenberg tagos Matolcsy dolga lesz, hanem Varga Mihályé. Hát ez aztán a változás!



Minden ember kezébe veheti sorsát azzal, hogy leírja személyesen, kit tart felelősnek a kifosztásáért!

Minden magyar ember, aki a munkájából nem tud megélni, a kifosztottak közé tartozik, még akkor is, ha közvetlen személyében nem élte meg a kifosztás folyamatát. Tehát nem devizahiteles, vagy adóhivatali károsult, hanem csak egyszerűen a kirabolt, kifosztott ország polgáraként hiába dolgozik, vagy dolgozott, már nem jut neki kenyér. Ezért a helyzetért a felelősség elsősorban az utóbbi 30-év politikai szereplőit terheli, kezdve a rendszerváltást megelőzően az ország tervezett eladósításától a mai napig bezáróan az országos és helyi politikai szereplőkig.

Nincs különbség, hogy valaki irányító, vagy ellenzéki szerepet vállalt, mert azáltal, hogy részévé vált a kifosztó rendszernek, elismerte annak legitimitását. Egy ellenzéki párt, aki a kifosztó rendszer ellen felszólal az országgyűlésben, legalább annyi kárt okoz az országnak, mint az, aki hatalmon van és a kifosztás közvetlen haszonélvezőjeként vesz részt az emberek kifosztásában. Az ellenzéki megalkuvás eredménye, hogy az emberekben hamis reményeket táplálva azt a látszatot kelti, hogy ha, amennyiben ők kerülnek hatalomra, akkor majd eljön a jó világ. Ez az ámítás nem kisebb bűn, mint maga a kifosztás, hiszen ez is része a rendszernek, a hitegetés módszerével. Az köztudomású, hogy az országgyűlési képviselők kiváltságos státuszban vannak, akár kormány-, akár ellenzéki pozícióban vannak. Következésképp részesei a kifosztásnak aktív, vagy passzív módon.

A politika irányítja ugyan a törvényhozást, de a törvény alkalmazóit is legalább akkora felelősség terheli, mivel ők tanult emberekként átlátják, vagy legalábbis át kellene lássák, hogy ami ma a magyar emberekkel történik, az módszeres kifosztás és népirtás. A jog az erőből, az erő a jogból ered. Az erőnek sokféle formája létezik, például a felismerés ereje. Ha az emberek felismerik, hogy az, ami most velük történik, az egy előre eltervezett kifosztás és szolgasorba döntés folyamata, akkor felszabadul az erő, amely a jogot formálja, de ez az erő a jogból ered, abból a jogból, amelyet a teremtő adott minden teremtményének, miszerint ő előtte mindenki egyenlő. A nap mindenkinek egyformán süt elve.

A felismerés elegendő ahhoz, hogy az erő felszabaduljon, ez egy elementáris erő a méreténél fogva. A mérete függ attól, hogy hány ember ébredt rá a valóságra, valamint attól, hogy mekkora az ellenerő. Egyszerűbben fogalmazva, hányan vannak a kifosztói oldalon akár aktív, akár passzív haszonélvezőként, és hányan a kifosztottak oldalán, akik vállalják, hogy aktívan megnevezik, azaz néven nevezik a kifosztókat. Ha elég nagy az erő, az ébredés ereje, akkor megfordul a folyamat és elindul egy rendeződés, azaz rendcsinálás, amikor az elsőkből utolsók lesznek, az utolsókból viszont elsők. Ez a természet rendje.

Az ébredés egy fontos eszköze, hogy az ember ne magát tegye felelőssé helyzetéért, még akkor sem, ha neki is része van helyzetében, hanem nevezze meg személy szerint azt az embert, vagy embereket, akik közvetlenül részt vettek az ő kifosztásában. Ilyen például a bank tisztviselője, aki aláíratta vele a kifosztási szerződést. Vagy a bíró, aki nem akart foglalkozni az igazsággal, mindegy milyen okból, de nem tette azt. Vagy a végrehajtó, aki a kilakoltatást végrehajtja, mert ebből él. Tanács, ne mentsünk fel senkit, minden ember maga dönt, azaz választ és ennek felelősségét neki kell viselnie. Ha valaki aktív, vagy passzív módon részt vesz a kifosztásban, azért viselnie kell a felelősséget. Nincs mellébeszélés, hogy én csak a családomról akartam gondoskodni, vagy nem tudtam, hogy mit szolgálok.

Nagyon fontos folyamata az ébredésnek, hogy minden kifosztott írja le egy papírra a saját nevét és írja le azok nevét és pozícióját, akik részt vettek az ő kifosztásában. a nyilvánosság ereje megfordítja a folyamatot, mert világossá válik, személy szerint, ki az ellenség. A nyilvánosság visszatartó ereje nagyon nagy erő. Ezt az erőt a jog adja. Ha ma a kormánynak joga van ahhoz, hogy nyilvánossá tegye az adótartozással rendelkezők listáját, hát miért ne lenne jogunk nekünk a mi személyes véleményünket nyilvánosságra hozni, hogy kit tartunk személy szerint felelősnek kifosztásunkért. Ha elég ember hajlandó ezt papírra vetni, és nyilvánosságra hozni, akkor

A listából csak a kifosztók neve lesz nyilvános, a kifosztottat egyszerűen csak „kifosztott”-nak jelöljük. Ha eljön az igazság órája, fontossá válik a kifosztott neve is, de az addig, ameddig az elégtétel ideje nincs itt, nem szükséges az erő növekedéséhez. A számok törvénye igaz lesz!

A lista jelentősége és szerepe a jövő társadalmában

Az elsődleges jelentősége, bizonyító erejű felmérés, hogy hány embert fosztottak ki, és abban hányan vettek részt. Mérleget készítünk! Ebből a listából láthatóvá válik, hogy a kifosztottak létszámához képest alig több mint 1-2% az, akik ezt végrehajtották. Ez a mérleg bizonyítóerejű, azt bizonyítja, hogy ami itt velünk, magyarokkal történt, az nem a társadalmi akaratot tükrözi, hanem egy kisebbség aljas népirtó szándékát leplezi le.

Hogy kik azok, akik ezt tették velünk, azt majd a lista alapján fogja a Magyar Királyi Igazságszolgáltatás megállapítani. Azoknak, akik tevőlegesen kiszolgálóként részt vettek a Magyar Nemzet vagyonának ellopásában, beleértve a magánvagyonokat is, azoknak felelniük kell tetteikért! Senkit nem ment fel az a körülmény, hogy ő csak a munkáját végezte, de méltányosságot érdemel majd az, aki segít az igazság teljes felderítésében, mert tudnunk kell, kik azok, akik valójában a háttérben meghúzódva mindezt a gyalázatot velünk elkövették.

Minden családban, háztartásban, vállalkozásban, így egy országban is vagyonmérleget szokás készíteni, ezt kell nekünk is megtenni, csak most egy más értékrend alapján, mint ahogyan eddig az ország fogadatlan vezetői ezt tették. Eddig egyetlen vagyonmérlegben sem szerepelt a humán érték, az emberi erő és tudás forrása. Nem volt ez véletlen, hiszen az ember eddig nem számított, csak a materiális javak számítottak, amelyet előállított, és ami jutott, abból fogyasztott. Az ember csupán termelő és fogyasztóként jelent meg minden nyilvántartásban, valamint a karbantartásának költségeiként az egészségügy kiadása. A kizsákmányolás, a kifosztás minden szintjén csak az anyagi értékeket tartották nyilván! Nem csak a Történelmi Alkotmányunkat kell helyreállítani, hanem az emberi értékrendet is, mert a teremtés rendjében a legnagyobb érték az ember, az élet szentsége. Nem tűrjük tovább, hogy a teremtés törvényét lábbal tiporják anyagi javak iránti vágyból, kapzsiságból.

Hogyan fordulhatott elő?!

Hogyan fordulhatott elő, hogy a társadalom egy kisebbsége kifosztotta a többséget?
Az ok a lehetőségben keresendő! Lehetőségük volt, mert nem volt hatékony a társadalmi ellenőrzés. De miért nem volt az? Azért nem volt, mert az alkotmány nem biztosított valódi folyamatos ellenőrzést a társadalom részére. A valódi népképviselet egy parlamentben nem a politikai pártokon keresztül valósulhat meg, hanem egy parlamenti felsőházba delegált egyéni képviselőkön keresztül. Egy politikai párt színeiben bejutott képviselő a frakciófegyelemnek megfelelően kell, hogy szavazzon, és nem a választói akarata, vagy lelkiismerete szerint. A felsőházi képviselők pártoktól független egyéni képviselők, akik a választóik által bármikor visszahívhatóak. Így egy képviselő alkalmatlansága esetén nem kell négy évig várni, ameddig helyette új képviselő kerül a Parlamentbe.

A Parlament alsóháza ugyanúgy folytatja munkáját, mint eddig, ugyanúgy lesznek pártok, de nem azt tesznek ellenőrizetlenül, amit akarnak, és hogy ki ne tudódjon, még ráadásul titkosítják 50-100 évre, hanem a népképviselet a felsőházban felettük ülve ellenőrzi őket.
Ez az alkotmányos forma, a kétkamarás parlament, nem ismeretlen számunkra, mert 1944. március 19-ig ilyen volt a mi alkotmányunk, a Történelmi Magyar Alkotmány. Az alkotmányos királyság (király nélküli) pontosan megfelel a magyar nép védelmét biztosító követelményeknek. Történelmi Alkotmányunk nem tette volna lehetővé a kifosztásunkat.
Most tehát, ha azt szeretnénk, hogy ez a folyamat megálljon, és el tudjuk számoltatni a kifosztókat, akkor a legkézenfekvőbb megoldás, ha visszanyúlunk a gyökereinkhez, a Történelmi Magyar Alkotmányhoz.

Mi a módja annak, hogy visszatérjünk a Történelmi Alkotmányunkhoz?

2013. április 21-én a Hősök terén közös akarattal kinyilvánítottuk, hogy a jelenlegi alkotmány megbukott, mert nem védte meg állampolgárait. Ezzel tulajdonképpen a társadalmi szerződésre vonatkozó nemzetközi irányelvek alapján érvénytelenítettük a mai alkotmányt. Az említett irányelvek szerint politikai hatalom nem alkotmányozhat, még akkor sem, ha azt alaptörvénynek hívja. A politikai hatalom által írott alkotmány akkor válhat érvényessé, ha a hatalom gyakorlóinak hatalmi ciklusában nincs társadalmi tiltakozás az alkotmány ellen. A politikai hatalomváltás legitimmé teheti az egyébként illegitim alkotmányt. Ez azonban már nem történhet meg, mert április 21-én kimondtuk, hogy az alkotmány megbukott.

A következő lépés az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása, amelynek küldöttei lefektetik az irányelveket, hogy hogyan és mikortól térünk vissza a Történelmi Alkotmányunkhoz. Történelmi dátum: 1944. március 19-e és történelminek kell lennie 2014. március 19-nek. Eddig az időpontig le kell folytatni az új választásokat és fel kell, hogy álljon az új kétkamarás Parlament alsó- és felsőháza egyaránt. Kívánatos, hogy az alsó- és felsőház azonos létszámmal legyen jelen. A felsőház összetételéről az alkotmányozó nemzetgyűlés dönt.

Az alkotmányozó nemzetgyűlés a Magyar Nemzet gyűlése, amely magába kell, hogy foglalja
a határon kívül rekedt magyarság képviselőit is. A parlamenti felsőházban minden határon túli magyar nemzetiségű csoport képviseletének helyet kell biztosítani. Amikor a magyar nemzetről beszélünk, akkor nem csak a csonka Magyarország polgárairól beszélünk, hanem az akaratán kívül a határon kívül rekedt magyarságról is. A nemzet egysége a teljes nemzetet kell, hogy érintse, politikai-, vallási nézeteitől, és lakóhelyétől függetlenül. A lakóhelyétől független alatt az akaratán kívül a határon kívül rekedt és a kényszerűségből emigrált magyarság egyaránt értendők.

Isten áldásával,
László Mihály




 

A gajdesz: Keresztényhalál!

A gajdesz szót a szovjet zsidó terroristák hozták be Magyarországra. A Szovjetunióba viszont a kommunizmus alatt Amerikából visszavándorolt cionista zsidók vitték. A szó félig héber, félig angol: goj-death = keresztényhalált jelent.

 

Mózes V. 7. 16. És megemészted mind a népeket, amelyeket neked ad az Úr, a te Istened; ne kedvezzen a te szemed nekik.

 

Ésaiás 60. 10. Az idegenek megépítik kőfalaidat, és királyaik szolgálnak neked. 12. Mert a nép és ország, amely neked nem szolgáland, elvész és a népek mindenestül elpusztulnak. 16. És szopod a népek tejét és a királyok emlőjét szopod.

 

Ésaiás. 49. 23. És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arccal a földre borulnak előtted, és lábaid porát nyalják.

 

A zsidókórság terápiájában rámutattam, hogy a zsidó élősdiség azzal biztosítja magát a fertőzött társadalom bosszúja ellen, hogy a támadásba és védekezésbe belevonja a kiszipolyozott társadalom egyes szerveit is. A zsidó élősdiség rombolásának és védekezésének leghathatósabb tényezője a zsidócsahos. A zsidó élősdiségnek ez a hivatásos harcosa sohasem zsidó, hanem a fertőzött társadalomnak fajtagadó fia. Ha a zsidókóros társadalomnak kiszipolyozott népét csürhenépnek nevezzük, akkor a zsidócsahos hivatását úgy határozhatjuk meg, hogy az befolyásolja a csürhenépet önmegadásra, türelemre és tiszteletre a zsidóság iránt; a zsidócsahos kötelessége tagadni a zsidóság bűneit, magasztalni az erényeit, hogy ne kelljen mindezt maguknak a zsidóknak tenniük, mert az szemet szúrna a népnek. A zsidócsahosok fedezik a zsidóság romboló munkáját, általuk valósítja meg a zsidóság mindazokat a társadalmi és gazdasági intézményeket, amelyekre szüksége van az élősködő fajuralom biztosítása végett. A zsidócsahosok küzdenek azon társadalmi és politikai pártok ellen, amelyeket a zsidók mesterségesen szétválasztanak, és egymás ellen uszítanak, hogy állandó zenebonájukkal eltereljék a társadalom figyelmét a zsidó élősdiség jelenségeitől. Hivatásuk természete kizárja, hogy a zsidócsahosok valamennyien egy párthoz tartozzanak. Ellenkezőleg, a legellentétesebb irányú pártok élén kell harcolniuk, hogy minden pártban védelmezzék a zsidó élősdiség érdekét és egymás ellen acsarkodva,sohase engedjék elcsitulni a tülekedést, nehogy a kiuzsorázott csürhenépnek ideje legyen ráeszmélni a zsidóság bűneire. Két dologban megegyezik minden politikai zsidócsahos: valamennyi meggyőződéses híve annak a harcos csoportnak, amelynek az élén viaskodik (pl, a munkáspártnak vagy a polgári pártnak; a legitimista pártnak vagy a nemzeti királyság pártjának), továbbá valamennyi fanatikus híve a zsidóparazitizmusnak. Dulakodásaik közben teljes jóhiszeműséggel rombolják a saját fajtájuk érdekeit, és meggyőződésből védelmezik a zsidóságot. A zsidócsahos és a zsidóság kapcsolata pejoratív értelemben hasonlít a mi kultúránkban honos példából kiragadva a pulikutya és a juhász viszonyához. A zsidó uszít, a csahos pedig lót-fut, acsarkodik, marakodik, csahol, mint az ebek a csürhe körül. A csürhe arra való, hogy a zsidóság nyírja, megfejje, kihasználja, levágja szükségleteihez képest. Az egész csürhenép fölött a zsidóság akarata uralkodik, de a csahosok űzik, hajtják, terelik a zsidók érdekei szerint. Mint az ebek, a csahosok is mindenben gazdájuk akaratát lesik, félve-tisztelve szegődnek ahhoz az irányhoz, amit a gazdájuk elibük szab. Ütést ők is kapnak, ha félreértik vagy rosszul teljesítik gazdájuk akaratát, mégis aránylag több kedvezményt élveznek, mint a csürhe.
A zsidócsahostól meg kell különböztetni az uszítót. A zsidócsahos mindig keresztény, az uszító mindig zsidó. Az uszító szellemi tekintetben fölötte áll a csahosnak, mert a legtöbb kezdemény, indítás és uszító eszme tőle származik, a zsidócsahos csak végrehajtja, amit az uszító sugalmaz. Az uszító mindig fajtáját és az ellenséges faj szolgálatába szegődik. Nem árt kiemelni, hogy a közélet az uszítóról, minden kiválósága ellenére, aránylag kevesebbet lármázik, mint a zsidócsahosról. Ugyanis a zsidó élősdiség érdeke azt kívánja, hogy inkább a zsidócsahosok szerepeljenek cselekvők gyanánt, míg az uszítónak jobb csak háttérben maradnia.

 

Álljon itt egynéhány név a 20. század nevesebb uszítói közül, találomra összeszedve a legkülönfélébb hivatáskörből:
Molnár Ferenc, Bródy Sándor, Kunfi Zsigmond, Jászi Oszkár, Kun Béla, Szende Pál, Vázsonyi Vilmos, Vadász Lipót, Miklós Andor stb.
Ugyancsak néhány jól ismert zsidócsahos, a legkülönfélébb rendeltetésűek:
Eötvös Károly, Lengyel Zoltán, Fényes László, Krúdy Gyula, Károlyi Mihály gróf, Hock János, Balthazár Dezső stb.

 

A zsidócsahosokat a zsidó sajtó tenyészti ki tervszerű előrelátással és módszeres elvek szerint a kiszipolyozott társadalom fajvérei közül. Kétféle eljárás divatos: kész embereket befogni zsidócsahosnak, vagy ismeretlen senkiket ifjú koruktól fogva idomítani és emelni, míg tekintélyt szereznek és használhatnak a zsidóságnak. Lássuk a két módszert külön-külön. Az éber zsidószellem mindig résen van, és eleven vigyázattal kíséri a közélet minden mozzanatát. Nyomban észreveszi, amint egy értékes új ember megjelent a nyilvánosság előtt. Tisztviselő, politikus, író, művész vagy tudós, amint valami jelentős sikerhez jutott, tüstént magára vonja a zsidóság figyelmét és mielőtt körülnézne, már szorgos vizsgálatnak van alávetve. Ezt a gyors és mégis mélyreható vizsgálatot teljes joggal nevezhetjük csahossági próbának. A szimatzsidók egész raja sereglik az új ember köré, lázasan fürkészik, honnan származott, milyen a múltja, kik a barátai, milyenek az elvei szóval minden apróságot, amiből ki lehet ismerni, milyen az értéke az illetőnek a zsidóság szempontjából. Állandóan rajzik körülötte egy nyaláb zsidó, egyik-másik barátnak mutatja magát. Ha létrejön a barátság, két-három nap múlva a pesti zsidóság jobban ismeri az illetőt, mint a saját édesanyja. Amikor nehezebbe válik a hozzáférkőzés, kierőszakolnak nála egy interjút: nyilatkozzon valami közéleti kérdésről, mindig olyanról, amiből kiderül az illető álláspontja a zsidó élősdiséggel szemben. Ha a most jött ember a zsidóság híve és egyébként is vannak tehetségei, azonnal megkezdődik a szemérmetlen sajtókoncert, az összes vagy az illetékes zsidó lapok versenyezve magasztalják az illetőt, míg általánosan elismert közéleti nagyságot nem csinálnak belőle. Sohasem akadály, ha az új ember múltjában valami sötét folt van: annál szolgálatkészebb eszköze lesz a zsidóságnak, mert tudni fogja, hogy csak addig kap kegyelmet, amíg jól viselkedik.

 

Ha esetleg az új ember megbízhatatlan a zsidóság számára, akkor ennek futótűzként terjed el a híre. Minden zsidó azután szimatol, vannak-e gyarlóságai, piszkos dolgai és csakhamar az egész társadalom igről-igre tájékoztatva van, milyen hitvány, semmirekellő ember az illető. Ha a veszedelmes ember véletlenül szeplőtlen életű, ami egyre ritkább jelenség a rothadó magyar társadalomban, akkor rágalmakat csiholnak rá, terjesztik szóval, írásban, félszavakkal vagy nyílt vádaskodással, amíg csak a veszélyes embert félre nem löki a megundorodott társadalom.

 

A csahossági próbát az olyan emberen alkalmazzák, aki váratlanul jelent meg a közélet színterén és már adva van, amikor a zsidóság észreveszi, csak igazolásra vár. A legtöbb zsidócsahost azonban ők maguk emelik ki az ismeretlenség homályából. Ifjúkorától fogva nevelik, tolják mindig magasabbra, amíg hasznát nem vehetik. A zsidócsahosnak való tehetséget már pályája kezdeten fölismeri a zsidóság; azon túl soha meg nem szűnő éberséggel segíti lépésről lépésre; dicsőíti, magasztalja, csinál belőle országos, európai vagy világtörténeti nagyságot. A gyermekkorától fogva nevelt zsidócsahosnak mintapéldája Ady Endre. Fölismertek már diákkorában, körülvettek zsidó barátokkal, s úgy elnyomorították lelkét, hogy ellensége lett a saját fajának. Amikor meghalt, az Egyenlőség dicsekedve írta le idomításának történetét.

 

Az utolsó 25 esztendőnek minden közéleti szerepvivője kivétel nélkül (persze akad szép számmal arcát adó zsidó is közöttük) zsidócsahos volt, mégpedig közülük is a legátkosabb emlékűek az országos és európai hírű politikai pártvezérek. Hiszen a 20.század törekvése mostanra csúcsosodott ki igazán. Azt, hogy mit pusztítottak ezek a mesterségesen fölmagasztalt, önhitt történeti nagyságok fajtájuk jövőjén, kifejezni nem elég erőteljes még a mi tényleg kifejező nyelvünk sem. Szinte kimondhatatlan, leírhatatlan. Az elmúlt évtizedek politikusai közül egy sem jutott volna ahhoz a jelentőséghez, amit elért, ha nem a zsidóság nevelte volna. A saját fajtájukat érintő kérdésekben százféleképpen gondolkodtak ezek a fajtagadók, sőt országpusztító dulakodást folytattak szüntelenül, de a zsidóságot illetőleg sohasem volt közöttük nézeteltérés, annak a javára mindig egyetértően cselekedtek. Hírnevük és tekintélyük semmi arányban sincs egyéni tehetségükkel, sem azokkal a szolgálatokkal, amiket saját magyar fajtájuk érdekében tehettek volna, nagyságuk híre viszont egyenes arányban van azzal, hogy mennyit használtak a zsidó élősdiségnek. A zsidócsahosokat állandóan ellenőrzi a zsidóság. Egyikben sem bízik olyan vakon, hogy egészen a maga fejére hagyná. A legcsekélyebb kezdemény láttára, ami ártani látszik a zsidó élősdiségnek, iziben rátámadnak a zsidócsahosra és nyilatkozatra bírják parlamentben vagy sajtóban. Ha sejtésüket igazolja a zsidócsahos magaviselete, akkor a társadalmi, parlamenti és a sajtótámadásnak olyan orkánját zúdítják rá, hogy az iszonyodva siet visszacsinálni mindent, amit bűnéül róttak és rimánkodó nyilatkozatban igyekszik eloszlatni a félreértést. Ha nem teszi, vagy már nem teheti, irgalmatlanul félrelökik. Így buktatták meg annak idején a Wekerle-kormányt (1909-ben) a jövedelemarányosan emelkedő adókulcsokra vonatkozó törvények miatt, így riasztottak meg a forradalom kitörésekor Balthazár Dezsőt királypárti nyilatkozata miatt stb. A zsidócsahos rendszerint idejében észre szokott térni, mihelyt megjelenik nála a félelmetes szimatzsidó, a fúrószemű sajtóterrorista, hogy magyarázatot kérjen ballépése miatt. Nagyon érdekes volt a zsidóság magatartása, amikor a zsidóbolsevizmus bukása után a "liberális" korszak zsidócsahosai kezdtek visszaszállingózni a közéleti szerepléshez. Különleges helyzet volt ez, amiben még nem volt része a zsidóságnak. A magyar levegő még fülledt volt a zsidó rémuralom vérszagától (1919), az egész ország tele volt a keresztény és nemzeti megújhodás lármájával. A zsidóságnak sohasem volt inkább szüksége megbízható zsidócsahosokra, mint a kommunizmusra következő korszak várható válságai közepette. Legelőször persze az évtizedes múltú, sokszorosan kipróbált zsidócsahosokra kellett gondolniuk. De minden okuk megvolt, hogy ezekben se bízzanak föltétlenül: elvégre kinek nem nyitották föl a szemét a lefolyt események iszonyú tanulságai, ha csak egy parányi nyitottsága, rugalmassága is van az emberi agyvelőnek? Hiszen a zsidó rémuralom idejében még a kivégzésnek is gajdesz (keresztényhalál) volt az azonos értelmű kifejezése, annyira a gojok bőrére ment az egész dáridó. Bizony nem lett volna okos dolog az adott helyzetben próba nélkül megbízni, még a legmegátalkodottabb zsidócsahosban sem. Nem is tették, minthogy a zsidók semmit sem tesznek vaktában. Mielőtt akárkit pártfogásukba vettek volna a régi zsidócsahosok közül, mielőtt elkezdtek volna érdekükben a szokásos sajtókoncertet, amivel az illetőt ismét tekintélyhez segítik, újra alávetették mindegyiket a csahossági próbának, mintha csupa új emberek lettek volna. Egyik-másikat még az ország határán kívül, Ausztriában, Svájcban megnyilatkoztatták: mi a véleménye a zsidóságról? Nagyatádi Szabó Istvántól föl a nagy grófokig, Andrássy Gyuláig, Apponyi Albertig minden számba vehető közéleti férfiúnak nyilatkoznia kellett. És íme! A liberális zsidócsahosok egytől-egyig a régi nótát fújták meg most is! Majd a csuda ette meg az embereket bámulatukban, jórészt még magukat a zsidókat is, hogyan lehetséges ez, hát ezek még most se tanultak volna? Horthy sem! Milyen érdekes a mai Horthy-kultusz felélesztése! kik is asszisztálnak hozzá? Jobbik, Fidesz segédlettel, hatalmas népfelmérések hatására, a fehérlovas-romantika érzelmeire hatón!

 

A zsidócsahosok lélektana

 

Egy nagyon érdekes fejezetéhez jutottunk itt el, amire részletesebben kell kitérnünk. Az idézett közéleti példák, de még kinek-kinek a saját személyes tapasztalatai is, azt igazolják, hogy a zsidócsahosság olyan feloldozhatatlan lelki kapcsolat a zsidó élősdiség és a zsidócsahosok között, amire nem ismer példát a történelem! Ha puszta barátság, szövetség vagy érdektársulás volna, érthető lenne, de nem az, s így teljesen érthetetlen az a párját ritkító szívósság, megátalkodottság és odaadás, amellyel a régi kipróbált zsidócsahosok kitartanak a zsidó élősdiség mellett, felülkerekedve a józan belátás tanácsán, az egyéni és faji fönnmaradás életösztönén. A zsidócsahosság és zsidó élősdiség viszonya nem is barátság, szövetség, pártállás vagy puszta érdektársulás, hanem a folytonos megigézettség állapota, megerősítve a félelem és az anyagi függés eszközei által. Az egyenrangú tényezők kapcsolata, amely pusztán meggyőződésen, érzelmi közösségen, szabad elhatározáson alapszik, többnyire annál lazább, annál inkább bíráló és annál bomlékonyabb, minél régibb. A zsidócsahos ellenben annál szolgálatkészebb, minél régebb idő óta van befogva, mert hosszabb gyakorlat után inkább érezteti hatását a fegyelmező lelki kényszerítés, mint rövidebb idő után. Ez minden ismétlődő lelki folyamatnál így van. A zsidócsahosság az egyik oldalon öntudatlan függés, a másikon tudatos irányítás. Éppen azért olyan állhatatos, mivel az egyik részén öntudatlan, a másikon tudatos. Olyanforma ez a viszony, mint a médium és a hipnotizőr között, amelyet a pszichológiában raportnak neveznek; csakhogy nem olyan merev, mint a hipnózisban. Egyébként a különbség nem minőségi, csak fokozati. Nem merném állítani, hogy a zsidócsahos állandóan sugalmazott magatartását az egyszerű szóbeli ráhatással maradék nélkül meg lehetne magyarázni. Más, un. okkult lelki hatások is működnek itt, amelyek ellenállhatatlan erővel sugároznak ki az óriási akaraterejű zsidó agyból és megragadják, lenyűgözik, átformálják a tehetetlen goj egész lelki világát, különösen személyes érintkezés útján. Bármiként legyen a dolog, annyi kétségtelen, hogy a zsidócsahos nem pártember, hanem médium, álláspontja nem meggyőződésén, hanem lelki beállítódáson alapszik. Végül elveszti minden józan eszét és önálló akaratát, és valósággal lesi, kitalálja parancsolója gondolatát. S miközben az egyik médium kineveti a másikat, hogy mennyire szolgaian teljesíti a hipnotizőr utasításait, arról sejtelme sincs, hogy éppen olyan raportban van: Egyforma lekicsinyléssel fitymálják egymást az ellentétes pártok élén föllovalt zsidócsahosok. Az idősebb zsidócsahosok raportja már nem is normális fizikai tünemény többé, hanem elmekórtani jelenség. A felsőséges zsidó sugalmazás igézetének többé-kevésbé ki van téve minden normális ember, de ezek a szánalmasan megfegyelmezett, járomba tört öreg alakok már olyanok, mint a járókelő beszélőgépek. Ezeknél már hiábavaló minden szép szó, meggyőzés vagy tanulság. Révült ábrázattal, agyvelőtelenül járnak. Fél szemük állandóan parancsolójuk ábrázatára szegeződik, és beszélnek, cselekednek, marakodnak a kapott irányítás szerint. A megrögzött zsidócsahosok örökre elvesztek a fertőzött társadalom számára: valljanak bár akármilyen tetszetős elveket, beszeljenek bárminő csodás zenével, akaratuk nem szegődhet a zsidó élősdiség ellen soha. A zsidócsahosok kitenyésztésében a zsidósugalmazásnak mindig elsőrendű szerepe van. Vannak emberek, akik már születésüknél fogva alkalmasak arra, hogy zsidócsahosok legyenek egész életükben. Olyan már a lelkiségük, idegalkatuk, hogy képtelenek ellenállni a zsidó befolyásoló erőnek. Ezek aztán tehetetlenül sodrodnak bele a zsidó sugalmazás hálójába, ha a zsidó élősdiség hasznavehetőnek találja őket valamilyen feladatra.

 

Magától vetődik fel itt a hátborzongató kérdés: ha már a zsidó csahosságra veleszületett alkalmassága van a léleknek, lehetséges-e egyáltalán, hogy a zsidócsahosok sokasága kevesebb lehet valaha? Valóban úgy tetszik, hogy maga a természet rendelte a zsidóságot a társadalompusztításra, midőn a zsidó fajnak sátáni igéző erőt, a gojoknak viszont nagyobb fokú megigézhetőséget fejlesztett ki fajiságukban? A helyzet bizony eléggé kilátástalan a gojokra, annál inkább, minél erőteljesebben hajlamosak veleszületetten, fajilag a zsidókórságra; viszont a zsidóságnak annál biztatóbb a helyzete, mert boszorkányos tehetsége a világ minden fajtájával szemben, elvitathatatlan valóság. És mégis van némelykor egy résút. Mindenféle hipnózisnál nagy akadály az az ellenszenv, amely valami titkon fölgerjed a hipnotizőr és médiuma között. A legügyesebb hipnotizőr is nagyon nehezen, vagy egyáltalában nem ejtheti meg az olyan egyént, aki gyűlölettel van iránta eltelve. A zsidó igézet is egy neme a hipnózisnak és ennek is csak egyetlen hathatós akadálya lehet: a zsidógyűlölet. Ebben van a zsidóellenes agitáció lélektani és szociológiai tudományos alátámasztása. Azon kormányok, amelyek különböző liberális ürügyekkel a zsidóellenes propagandát korlátozzák, tulajdonképpen azt az egyetlen hathatós védelmet semmisítik meg, ami a zsidócsahosságra hajlamos egyéneket megmentheti a zsidó befolyásolás hatalmától: a zsidógyűlöletet.

 

 

 

Utóirat

 

Talán így már érthetőbbé válik, miért játszik mozgalmunkban főszerepet a kereszténység, a szeretet vallása, a szabadság hite; az Igazság – az Igazságosság fegyvernemei. Ez a mi igazi erőnk eme gonoszság felett, Testvéreim. Ezt kell megértenetek! Mi nem valamiféle bigott szektariánus rendet akarunk ráerőszakolni a magyarságra és a félszeg népekre, nemzetekre. Mi fegyvert kovácsolunk és adunk a lelki küzdelmekhez kezetekbe, igazi fegyvert!

 

DJK – Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Kiss Sándor – Várhegyi Kálmán


 

Ülj és várj, míg kitörlik fejedből a valóságot

 
Ülj és várj! Ez a legjobb, amit tehetsz magadért.
 
Ha meguntad az életed és új hazát akarsz keresni magadnak.
 
 
Ha meguntad a családod és keresnél egy másikat. Ha-ha-ha….jót röhögnek fentről rajtunk, míg Ti rágjátok a gumicsontokat!
 
Miért vagyok ilyen? Azért drága életeim, mert úgy átvertek mindannyiunkat a palánkon, ahogy a nagykönyvben meg vagyon írva és Ti már megint hagyjátok magatokat a “kifosztósoknak”, hogy bevigyenek a málnásba.
 
agymosásNem kérek korrekt elszámolást a bankokkal. De kérem a korrekt ELSZÁMOLTATÁST a bankokkal és közjegyzőkkel szemben! Nem kérek forintosítást, sem adóforintokat, sem megmentést. DE KÉREM A TÖRVÉNYEK BETARTATÁSÁT!
 
Azért, mert kölcsönért mentünk be a bankba. Ők azonban eltervezték a kifosztásunkat és csalárd módon az ördögök vártak minket a bankfiókban, csak fehérgalléros álruhában. És én ettől nem tudok elvonatkoztatni. Te, aki ezt most olvasod és nem érted, miért is kéne Neked kiállni magadért és másokért, leírok valamit. Még nem tudod, hogy mi történt Veled! Még nem tudod, hogyan fosztottak ki igazán egyszerű módon. Vagy még nem elég fejlett az igazságérzeted. Olvass tovább!
 
Ismétlés: Kifejtem bővebben, hogy miért alapult csaláson a szerződésünk:
Ptk. 523. §
(1) „A kölcsönszerződés alapján a hitelintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni. (TEHÁT AZT KELL VISSZAFIZETNI, AMIT KAPTUNK!!!! A KÖLCSÖN ÖSSZEGÉT!!!)
(2) Ha a hitelező hitelintézet – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles.” (ESETÜNKBEN HITELINTÉZETRŐL VAN SZÓ)
 
Hpt. 2. számú melléklet I. 10. Hitel és pénzkölcsön nyújtása: 10.2. Pénzkölcsönnyújtás a) a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban – kamat ellenében vagy anélkül – köteles visszafizetni; (ITT IS AZT MONDJA, HOGY PÉNZÖSSZEG ÁTADÁSA, ÉS AZT KELL VISSZAADNI!!!)
 
10.3. A hitel és pénzkölcsön nyújtására irányuló pénzügyi szolgáltatási tevékenység a hitelképesség vizsgálatával, a hitel és kölcsönszerződések előkészítésével, a folyósított kölcsönök nyilvántartásával, figyelemmel kísérésével, ellenőrzésével, a behajtással kapcsolatos intézkedéseket is magában foglalja. Látható egy fontos pont a 10.3-ban: „A HITEL ÉS PÉNZKÖLCSÖN NYÚJTÁSÁRA IRÁNYULÓ PÉNZÜGYI SZOLGÁLTATÁSI TEVÉKENYSÉG” Mit mond erről a Hpt.? A pénzügyi szolgáltatás és kiegészítő pénzügyi szolgáltatás 3. § (1) Pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése forintban, illetőleg devizában, valutában: (MÁR ITT ÉRTELMEZIK, HOGY MIBEN! ABBAN AMI; AMINEK NEVEZIK, VALAMILYEN PÉNZNEMBEN) b) hitel és pénzkölcsön nyújtása; (TEHÁT EGY SZOLGÁLTATÁS KERETÉBEN ADHATNAK KÖLCSÖNT)
 
Tehát látható, hogyan szabályozzák világosan és egyértelműen, hogy a hitelt, kölcsönt meghatározott összegben adják, meghatározott összegben várják vissza egy szolgáltatási tevékenység során.
 
Szolgáltatási tevékenységből ered a pénzkölcsön nyújtása, ezért nem lehet átszámítással megkeletkeztetni egy kölcsöntartozást.
 
Ok! De mi még itt a bibi?
 
Mivel a szerződéseket nem elnevezésük, hanem tartalmuk szerint kell vizsgálni, így megállapítható, hogy a Bank kölcsönszerződésnek álcázott szerződéssel ejtett tévedésbe, és tisztességtelen módon gazdagodott a kárunkra. A SZERZŐDÉS tehát egy ESZKÖZE volt A CSALÁSNAK, a jogalap nélküli gazdagodásuknak. Ezért a szerződést NEM LEHET ÉRVÉNYES FORMÁBA ÁTALAKÍTANI, mint ahogy mostanában próbálkoznak vele kormányzati és egyéb javaslatok szintjén, mert világosan észlelhető a szándékosság a megtévesztésre, ebből fakadóan a csalásra.
 
A bibi tehát az, hogy jártunk a közjegyzőnél és ott aláírtunk egy EGYOLDALÚ TARTOZÁSELISMERŐ NYILATKOZATOT. A jelzálogjogot a zálogszerződéssel is be lehetett volna jegyeztetni az ingatlanra, és egy fontos állomásához értünk a kifosztásunknak.
 
Ptk.242. §
(1) A tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés érvénytelen.
(2) A tartozáselismerés a másik félhez intézett írásbeli nyilatkozattal történik.
 
Az adósnak tehát bizonyítania fentiek alapján – hogy tartozása nem áll fenn azon a jogcímen, mint amit amúgy elismert – csak a saját és rendelkezésére álló bizonylatok alapján tud. A banki szerződésével, a folyószámla kivonattal – melyen látható a kiutalt forint összeg – és azon folyószámla kivonatokkal, melyeken a befizetések láthatóak. A szerződés érvénytelenségét is nekünk kell bizonyítani. Tehát a szerződés mindaddig érvényes, amíg mi, adósok nem bizonyítjuk az érvénytelenségét. Mi azt tudjuk bizonyítani, hogy a szerződéssel alapvetően az a gond, hogy a hatályos magyar törvények értelmében nem pénzkölcsönadás történt, ezért kölcsöntartozásunk nem áll fenn. Ezért a banknak nincs jogalapja kölcsöntartozás megfizetését követelni tőlünk. Ezért a Kúria 2013. július 4-i ítélete alapján sincs értelme bejelenteni a semmisséget, megsemmisíttetni a szerződést, mivel bizonyítani tudom azt, hogy nem áll fenn a tartozáselismerő szerinti tartozásom!
 
Minden olyan ember az ellenségünk ez ügyben, aki a forintosítást támogatja. Aki szót sem ejt a csalásról. Aki azt rebegteti, hogy kölcsönt kaptunk és azért a kölcsönt vissza kell fizetni.
 
ELLENSÉGÜNK, AKI BŰNCSELEKMÉNY NYOMAIT PRÓBÁLJA ELTÜNTETNI EZEN NYILATKOZATAIVAL, ÉS BŰNRÉSZESSÉGET VÁLLALNAK KIFOSZTÓINKKAL, MERT TOVÁBBRA IS TÉVEDÉSBEN TARTANAK ÉS GÁTOLJÁK AZ IGAZSÁG ÉRVÉNYRE JUTÁSÁT.
 
És Te? Most hogy vagy? Vedd elő a szerződésed, és megtalálod benne az I. pont után, hogy DEVIZÁBAN TARTJÁK NYILVÁN a kölcsönöd. Folyószámla kivonatodon – ha nem dobáltad ki – hogy forintot utaltak és forintokat fizetsz be, átváltás nélkül.
 
A HAZA NEM ELADÓ!



Madaras János

Ennyi maradt meg: titkok4. webnode. Hu hozzászólásai

Szólj hozzá

0.046 mp