Krisztus Feltámadott! Valóban Feltámadott!
A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból. Jn 20,1-9
Urunk, Jézus Krisztus! Mi lelkileg vak, sötétben botorkáló emberek vagyunk nélküled. Add meg nekünk a hitet, hogy feltámadásod részesei és tanúi legyünk! Ahogy egykor a tanítványok, mi is keresünk az üres sírban, szürke hétköznapjainkban, monoton munkánkban, kiüresedett kapcsolatainkban, meg nem valósult céljainkban. De hamar be kell látnunk, hogy hit nélkül nem találunk rád. Erősítsd bennünk a hitet, hogy megértsük kereszthalálod és feltámadásod üzenetét, erősítsd bennünk a hitet, hogy fel tudjunk ismerni téged a mindennapokban!
“Ne féljetek! Tudom, hogy Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek.
Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta.”
Mt 28:5-6
Ady Endre – Húsvét előtt
Húsvéti készülődés van.
Kél a világ, zöldell az ág.
Minden áldott teremtésben
Húsvéti zsongás, húsvéti báj.
Olyan én is lennék,
mint a Mások,
húsvét hajnalán
Kélő, zöldellő, ébredő
Áldott, szentelő mámorban.
Ady Endre: A fekete húsvét
Beteg szívem most be tele-nagy,
Milyen jó volna máskor élni,
Máskor s tán máshol:
Láz, virágzás, gyönyörű Húsvét,
Jaj, itt nálunk, be fekete vagy.
Mikor halt meg itt a büszkeség
S volt jó itt élni nagy szivekkel,
Tele szivekkel?
Utat készít itt most a Fátum
S letépi Húsvét minden zöld diszét.
Hol a magyar százfelé dacolt,
Szívós és bolond erejével,
Szép erejével,
Mely szabadra tört, ágált mégis
S kinek dolga Isten dolga volt?
Rongy, züllöttség, bomlás és boru,
Csoda, hogy még vannak néhányan,
Szegény néhányan,
Kiknek kell még ilyen országban
Szabadságért a harc-háború.
Beteg szivem most be tele-nagy,
Milyen jó volna máskor élni,
Máskor s tán máshol,
Mert itt mindent letép a Fátum:
Fényes Husvét, be fekete vagy.
1914.
Babits Mihály: Húsvét előtt
https://www.youtube.com/watch?v=k29ZD-3IIno
Batízi András: Húsvét, avagy Krisztus feltámadása napjára
Örűljk és örvendezz keresztyéneknek gyülekezete
Dicséret úristen tenéked!
Mert az Jézus ki áldozék teéretted,
Dícséret úristen te néked!
Feltámadott, mint megmondta,
Dícséret stb.
Kérjük őtet igaz hitből, tiszta szívvel,
Dícséret stb.
Idvözítő Krisztus atya istennek szent fia,
Engedj nékünk tisztességedre való életet.
Mert téged illet minden tisztesség úristen,
Ki halottaiból feltámadál kegyelmes király.
Hiszünk tégedet szűz Máriának fiának
És nagy halált az zsidóidul szenvedtnek lenni.
Minden bűneinkért szenvedél Krisztus,
Azért néked mindenkoron hálákat adunk.
Tarts meg minket úr Jézus, az igaz hitben.
Benedek Elek: Húsvéti ének
Gyermekkoromnak szép emléke,
Köszöntelek, húsvét vasárnap!
Száll a szívemre égi béke
Ünnepén a Feltámadásnak.
Szárnyakat öltve száll a lelkem,
Ujjongva száll, gyors szárnyalással…
Ím, ott vagyok az ősi telken,
S zsebem tele piros tojással!
Gyermek vagyok, ki házról házra
Kántálni jár piros tojásért,
S gyűl a tojás, gyűl egyre-másra,
Ékesen csengő szavalásért.
Látom magam az új ruhában…
Hej, nem afféle bécsi rongy a’!
Meg van ez szőve igazában:
Édes jó anyám szőtte, fonta!
S a pörge kalap, a bokrétás!
S a rámás csizma, a ropogós!
Ilyen kalapod van-e, hékás?
S hát csizmád ilyen kopogós?
Hej, ha még egyszer, bár csak egyszer
Láthatnám édes jó anyámat,
Amint fejemre új kalapot tesz fel
S megsimogatja új ruhámat!
Hej, ha még egyszer, bár csak egyszer
Kántálhatnék piros tojásért!
Hálát adnék ezért ezerszer,
S feledném mind, ami csapás ért.
Hej, ha még egyszer… Vége, vége…
A napjaim lassan lejárnak…
Gyermekkoromnak szép emléke,
Isten veled, húsvét vasárnap!
Juhász Gyula: Húsvétra
Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom
S az élet: győzelem az elmuláson.
Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!
Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!
Kosztolányi Dezső: Húsvét
Már kék selyembe pompázik az égbolt,
tócsákba fürdenek alant a fák,
a földön itt-ott van csak még fehér folt,
a légen édes szellő szárnyal át.
Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe
viszik a zavaros szagos vizet,
a lány piros tojást tesz el merengve,
a boltokat emberraj tölti meg.
S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,
megrészegül az illaton a föld,
s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt –
kelet felől egy sírnak mélyiből,
elrúgva a követ, fényes sebekkel
száll, száll magasba, föl az isten-ember.
Szabó Lőrinc – Húsvét
Távol a város zajától,
messze a poros úttól,
itt vagyok a réten,
húsvéti napsugárban.
Fú a szél,
s meglebbenti a zöldellő füvet,
szárnyra kapnak gondolataim,
és könnyűn szállnak,
mint az égen az álmok.
Hallom a virágok dalát,
édes illatukat érzem,
szívem újra megtelik örömmel és szeretettel.
Itt, a természet ölében,
élek újra,
teljes erővel,
és köszönöm a teremtőnek e csodálatos húsvéti ajándékot.
“Gyermekkoromnak szép emléke, Köszöntelek, húsvét vasárnap! Száll a szívemre égi béke Ünnepén a Feltámadásnak.” Benedek Elek

"A tied vagyok."
"Érzem a kegyelmed."
"Meg akarlak ismerni."
"Segíts bíznom benned."
"Tőled függök, Uram."
"Velem vagy."
A Szentírásból is mondhatsz rövid részeket: "Számomra az élet Krisztus."
"Te soha nem hagysz el."
"Te vagy az én Istenem."

