Malachi Martin: minden úgy történik, ahogy Ő azt jónak látja
»Isten megvonta tőlünk a kegyelmet. Isten megvonta tőlünk a megszentelő kegyelmet, amely nélkül nem lehetünk katolikusok. Ez az összképe annak, ami történt…. „Ezt Krisztus megengedte”. Ő mindenható. Ő minden szívet meg tudna változtatni. De nem tette. Megengedte, hogy a bomlás végbemenjen. Vagyis ez Krisztus engedélyével történt, noha nem az Ő akaratából. Ezen mindannyian el kell gondolkodnunk. Megengedte ezt a győzelmet a Sátánnak, aki sikeresen beférkőzött az Egyházba a legmagasabb szintekig, egészen Péter trónjáig. … Nos, ha egy mindenre kiterjedő, embermilliók életére kiható változást látunk, mely hirtelen tárul elénk, és minden ugyanazt a pecsétet viseli, biztosak lehetünk abban, hogy az nem véletlenül történt. Más szóval ilyenkor tudhatjuk, hogy az emberek egy szervezett testülete egy összehangolt tervet ültetett a gyakorlatba. Mivel oly egyetemes, tudhatjuk, hogy fentről indították el. Nem egy egyházmegyében kezdődött. Ez nem egy országban kezdődött. Ez Rómából indult ki. …. Ez néhány nagy kérdést vet fel. Jézus a világegyetem királya, az Egyház feje, és az az ember, akitől a pápa hatalmát származtatja. Vajon mi az Ő terve? Mi történik valójában? Miért van ez a gonosz kártékonyság a legmagasabb helyeken is? Mi történt, hogy a helyzet így alakult? Ezek a kérdések kínozzák az embereket. Aztán hogyan kezeljem ezt a helyzetet? … Hogy némileg világosabban lássuk a helyzetet, nézzük meg, mi történt Jézus kínszenvedései, a passió idején. Urunkat ellenségei késő éjszaka fogták el, és másnap délután 6 óráig tartották fogva, amikor hirtelen összeroskadt, és egy hangos kiáltással meghalt. Biztos vagyok benne, hogy ez idő alatt a Szűzanya vagy János evangélista nem mondtak ilyet, de abban is biztosak lehetünk, hogy a Jeruzsálembe gyűlt apostolok és tanítványok a helyüket nem találva járkáltak, és ezt mondogatták: „Ő tudja majd, amit kell. Isten be fog avatkozni. Az angyalok egy hadseregét küldi majd el, akik megszabadítják Őt. Valamit csak fog tenni!” … De tudjuk, hogy Ő nem tett semmit. Feltartóztathatatlanul végigment mindenen egészen a sírba tételig. Krisztusnak meg kellett halnia, mielőtt feltámadt a sírból. Éppúgy, mint ahogy mivelünk is történik. Isten nem készül tenni semmit. Isten nem avatkozik be. Nem fog történni hirtelen változás, amelynek következtében minden újból rendben lesz, és olyan katolikus lesz, mint volt azelőtt. Soha többé nem lesz olyan, mint volt! Az Egyház soha többé nem áll vissza olyanná, mint amilyen volt! Az meghalt és elmúlt. Mi a sírba megyünk, mielőtt feltámadunk. … Mi nem bírunk annyi kegyelemmel, hogy igazán változtatni tudjunk a dolgokon. Jézus nem emelt bennünket olyan helyzetbe, hogy ezt megtehessük. Minden teendőnk abban áll, hogy éljük a hitünket, a hitünkben haljunk meg, és kerüljük el a megalkuvásokat. Ennyi minden, amit tehetünk, mert a helyzet mozgatóerői kozmikus méretűek. Nem elérhetőek számunkra.«
https://www.katolikus-honlap.hu/1202/martin2.htm
Abból kell tehát kiindulnunk, hogy Isten nem fog közbelépni, nem fog segíteni a mai világnak, mert – képletesen mondva – tíz igaz ember sincs már, aki ezt megérdemelné: A korona-őrületnek ellenállók túlnyomó többsége maga is csaknem ugyanannyira istentelen, mint az a hatalom, ami ma az egész világot a Sátán rabszolgaságába akarja hajtani. Tőlük csak az különbözteti meg őket, hogy egy (vagy néhány) pontban, elsősorban az állítólagos járvány kérdésében, felismerik az igazságot (az persze lehetséges, hogy ezért megkapják majd valamikor Istentől a kegyelmet, hogy másban is felismerjék az igazságot, és megtérjenek).
Hitünk megtartása és fizikai/lelki/szellemi kitartásunk miatt ezért nagyon fontos a számunkra, hogy ne felejtsük el azt a tényt, hogy a világban mindig csak az történhet, amit Isten megenged. Vagyis az egész világ mostani szörnyűségével és káoszával együtt is az Ő birodalma, ahol minden úgy történik, ahogy Ő azt jónak látja. Még szomorkodnunk sem szabadna, belekeverednünk sem, zúgolódnunk pedig pláne nem a világ mostani helyzetén. Ezért soha eddig nem volt annyira igaz, mint most, hogy nekünk csak a saját és a ránk bízottak üdvösségével szabad és kell törődnünk.
