Titkok, amelyekre ideje, hogy fény derüljön!

aki vette magának a fáradtságot, hogy a Teremtés könyvétől egészen a Jelenések könyvéig végig olvassa a Bibliát, megállapíthatja, hogy abban mindenütt az ősbűn végzetes következményeiről van szó, melyek nem csak az egyes személyek összességére, hanem az egész teremtésre rázúdultak, mert az ősbűn miatt lett ez a világ megátkozva. De arról is olvashat, hogy Ádámnak és Évának közvetlenül bűnbeesésük után Isten egy Megváltót ígér, aki ennek a katasztrófának a következményeit fel fogja oldani, azáltal, hogy minden dolgot helyreállít, és egy adott pillanatban az Ádám és Éva, és miattuk az egész földre lezúdult átkot érvényteleníti.
     Mindazonáltal fontos emlékeztetni arra, hogy a Megváltó eljövetelét Isten nem Ádámnak és Évának, hanem a kígyónak, azaz a Sátánnak jelentette ki, ami azt jelenti, hogy az emberi nem ellensége ellen folytatott harcot közvetlenül Isten vezeti, és hogy a Sátánt csak az asszony ivadéka, vagyis Krisztus fogja véglegesen legyőzni, és Isten a Sátán fejét azzal az asszonnyal tiportatja szét, aki a Megváltót szűzen foganja és szüli meg. …





Ádám óta, de Krisztus előtt élt ember is részesül a megváltásban, amennyiben az isteni törvények, valamint a természettörvények, melyeknek szintén Isten a szerzője, szerint élt. A kiválasztottak számát egyedül Isten ismeri. Mi az Ószövetségnek köszönhetően nagy valószínűséggel ismerünk néhányat közülük; de van közöttük egyvalaki, Dániel, akivel Isten maga közölte megmenekülését:
     „Abban az időben fölkel Mihály, a nagy fejedelem, néped fiainak oltalmazója; mert olyan szorongattatás ideje következik, amilyen még nem volt soha, amióta nemzetek vannak. Abban az időben megszabadul néped, mind, aki be van írva a könyvbe. Akik a föld porában alszanak, azok közül sokan feltámadnak, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra. Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok. Te meg, Dániel, zárd el ezeket a szavakat, pecsételd le a könyvet a végső időkig. Sokan eltévelyednek, és a gonoszság növekedni fog. … Hallottam ugyan a szót, de nem értettem, azért újra megkérdeztem: "Uram, hogy állunk ezekkel a végső dolgokkal?" Így válaszolt: "Eredj, Dániel, mert el vannak zárva, és le vannak pecsételve ezek a szavak a végső időkig. Sokat kiválasztanak, megtisztítanak és próbára tesznek, ám a gonoszok tovább folytatják gonoszságukat. A gonoszok közül senki se jut el a belátásra, de az értő szívűek meg fogják érteni. Attól az időtől kezdve, amint megszűnik a mindennapi áldozat, és felállítják a vészt hozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap lesz. Boldog, aki bízni tud, és megéri az ezerháromszázharmincötödik napot. Te meg menj és légy nyugodt! Amikor véget érnek a napok, te is fölkelsz a végső napon kijelölt sorsodra. "” (Dán 12,1-4/8-13)




Természetesen minden valaha élt ember számára Jézus kereszthalála szerzi meg a megváltást, azok számára is, akik az Ő megtestesülése és halála előtt éltek, és azok számára is, akik ez után éltek. De ez egyúttal nem jelenti azt, hogy maga az üdvtörténet nem Ádámmal, majd Ábellel, a Megváltó első előfutárával kezdődött, akiről Jézus beszélt, miközben a hitetlen zsidókat ostorozta: „E nemzedéknek számot kell majd adnia minden próféta véréről, amelyet a világ kezdetétől, Ábel vérétől egészen az oltár és a templom között megölt Zakariás véréig kiontottak. Igenis, mondom nektek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek. Jaj nektek, törvénytudók! Elvettétek a tudás kulcsát, de magatok nem mentek be, akik meg bemennének, azokat akadályozzátok.” (Lk 11,50-52 és Mt 23)