Titkok, amelyekre ideje, hogy fény derüljön!

Közvetlenül és állandóan Urunkra, Jézus Krisztusra, és az Ő Egyházának csaknem kétezer éves tévedhetetlen tanítására figyeljünk. Ha így teszünk arra is rájövünk, hogy ahelyett, hogy Krisztus Egyházának szomorú, kétségbeejtő állapota felett érzett saját fájdalmunkkal foglalkoznánk, Őt kell vigasztalnunk, Őt, akit ma ugyanúgy hagynak el „apostolai és tanítványai”, mint elfogatásakor és keresztrefeszítésekor, azzal a különbséggel, hogy ma még egy „János apostol” sem áll ott. Mert ma a „hivatalosok” közül senki, egyáltalán senki nem áll a kereszt lábánál! Ezért imádkozzuk akár napjában többször is ezt az engesztelő imát, ami ma nem csak a kifejezett káromlásokért, hanem elsősorban az úgynevezett katolikusok oldaláról Urunk istenségét érő szentségtörésekért engesztel.


Áldott legyen az Isten.
Áldott legyen az Ő szent neve.
Áldott legyen Jézus Krisztus, valóságos Isten és valóságos ember.
Áldott legyen Jézus neve.
Áldott legyen az Ő szentséges Szíve.
Áldott legyen az Ő drágalátos Vére.
Áldott legyen Jézus a Legméltóságosabb Oltáriszentségben.
Áldott legyen a vigasztaló Szentlélek.
Áldott legyen Krisztus fölséges Anyja, a Boldogságos Szűz Mária.
Áldott legyen az ő szent és szeplőtelen fogantatása.
Áldott legyen Mária, a Szűz és Anya neve.
Áldott legyen az ő dicsőséges mennybevétele.
Áldott legyen Szent József, az ő legtisztább jegyese.
Áldott legyen Isten az Ő angyalaiban és az Ő szentjeiben, Ámen.


Ha a püspökök feje, a római püspök kiesik, akkor az Egyházban lelki-természetfeletti módon Krisztus, az Úr és Üdvözítő lép elő, mialatt saját önkinyilatkoztatására emlékezteti a híveket: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” (Jn 14,6)
De ezt is tanította: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12)