Titkok, amelyekre ideje, hogy fény derüljön!

XVI. Gergely pápa alatt megszületett a szabadkőműveseknek az a terve, mely az Egyház tönkretételét tűzte ki célul, és azt is, hogy XVI. Gergely pápa értesült erről a tervről, amit nyilvánosságra is hozatott. Tehát a szabadkőművesek már XVI. Gergely pápásága idejében Mazzini vezetése alatt azon dolgoztak, hogy Olaszország egyesítésének leple alatt megszüntessék a Pápai Államot, és vele a katolikus Egyházat, és Rómát a keresztényellenes hatalom központjává tegyék

amelyet Szuverén Máltai Lovagrend címen jegyeznek.


 

2013. májusában jelent meg e honlapon az a cikk – „Ami az Egyházban történik, az nem összefüggéstelen jelenségek sora, hanem egy terv része” –, mely először foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy e terv ismeretében vajon az elmúlt 175 év egyházi vezetői miért nem tettek semmit e terv meghiúsításának az érdekében? Minden hadvezér arra törekszik, mert ez jelenti számára a győzelem legnagyobb esélyét, hogy a csata előtt megismerhesse ellenfele hadi tervét, és ha ez sikerül neki, akkor arra, hogy e terv végrehajtását meghiúsítsa. Az Egyház vezetői tehát szinte megszületésének időpontjától pontosan, részleteiben ismerték a szabadkőművesek aljas tervét, és nemhogy felkészültek volna az abban részletesen vázolt támadásra, nemhogy igyekeztek volna meghiúsítani azt, nem tettek ellene semmit, sőt, túlnyomó többségük nem is foglalkozott vele, vagy így vagy úgy még elő is segítette e terv végrehajtását!
     A bíborosok XVI. Gergely halála után, 1846-ban legliberálisabb társukat választották pápává, azt a Mastai Ferretti grófot, akiről az a hír járta, hogy Chilében, amikor pápai küldöttként ott tartózkodott, szabadkőműves lett, és aki azzal kezdte pápaságát, hogy XVI. Gergely pápának a forradalmárok ellen hozott minden büntető és óvintézkedését megsemmisítette. „Pápává koronáztatása után azonnal amnesztiát adott a pápai állam összes politikai foglyának.” (Katolikus Lexikon) IX. Pius maga is az olaszországi egység megalapításának nagy híve volt, és csak akkor józanodott ki ezen álmából, amikor miniszterelnöke, Rossi megölésével a carbonarik világossá tették számára, hogy ezt az egységet nem az ő és a Pápai Állam, hanem saját maguk vezetésével akarják létrehozni. (Ha jól belegondolunk, IX. Pius is azt tette, amit már évtizedek óta a zsinati szekta vezérei, most éppen Bergoglio tesz: támogatják egy egységes állam létrehozását abban a reményben, hogy abban is övék lesz a főhatalom – 1846-ban az olasz államban, most az egységes világállamban.)

Egy példa az elmúlt 175 év bénult vagy (netán szándékos?) semmittevésére: Az 1920-ban szentté avatott Fájdalmas Szűzről nevezett Szent Gábor hitvallónak (született Francesco Possenti) (1838-1862) legidősebb, a pápai hadseregben szolgáló bátyja azért lett öngyilkos, mert tiszttársai nem engedték, hogy kilépjen a szabadkőműves páholyból, ahova mélyen hívő katolikus családból való származása ellenére ő is belépett, csakúgy, mint a pápai hadsereg legtöbb katonatisztje!
     »Amit az apa legidősebb fiától hallott, mélyen megrendítette. Fia bevallotta, hogy belépett egy szabadkőműves páholyba, melynek ezrede tisztikarának már számos tisztje tagja volt; de, mondta, csak hazafias célokat követnek, és senki nem akadályozza, hogy keresztényi kötelességeinek eleget tegyen. – Amit mondasz, jobban megráz, mint gondolnád, válaszolta az apa fájdalmas hangon. Nem tudod, hogy a szabadkőművesség valódi céljait a hazaszeretet álarca, sőt a jámborság mögé rejti? Hidd el, rettenetes hibát követtél el, amit nagyon kérlek, hogy tegyél jóvá. Szakíts meg azonnal minden kapcsolatot a páhollyal, könyörgök neked meghalt anyád emlékére. – Ez nem lesz könnyű, válaszolta Lorenzo. Majd vonakodva bevallotta, hogy már egy idő óta ő sem érzi magát jól a szabadkőművesek között, hogy már benne is komoly kételyek támadtak velük kapcsolatban, de szinte lehetetlen kilépni közülük: Mindenkivel végeznek, akit árulónak tartanak, mondta komoran. Életem egy fabatkát sem ér, ha tagságomat felbontom. – Helyeztesd át magad egy másik ezredbe, ebben a segítségedre tudok lenni, bíztatta apja. – Ez sem használna, e társaság karja messzire elér. – Ígérd meg legalább, hogy amint lehetséges, kilépsz közülük. – Igen, apám, megígérem.
     E beszélgetést követően két hónappal Possenti úr megrázó hírt kapott, mely így szólt: Fia, Lorenzo, baleset következtében elhunyt. – Mivel nem hitt a beszámolónak, azonnal útra kelt, és még éppen időben érkezett, hogy fia temetésén részt vehessen. Megdöbbenve látta, hogy fiát pap nélkül szenteletlen földbe temették. Sokáig tartott, amíg az egész igazságot megtudta. Lorenzo hiába kérte, hogy kiléphessen a páholyból. Nem csak ezt nem engedték meg neki, de még arra is kényszeríteni akarták, hogy a szabadkőművességhez való hűségét egy gonosztett elkövetésével bizonyítsa be: kövessen el orgyilkosságot egy pápai tisztviselő ellen. Lorenzo felháborodottan utasította vissza a megbízatást, de mivel nem látott kiutat kétségbeejtő helyzetéből, pisztolyát saját maga ellen fordította.« (Wilhelm Hünermann: Gabriel Possenti élete)
     Ez az eset 1853 végén történt, IX. Pius pápasága alatt.


.................


 

Egy éve olvasható a honlapon „A szabadkőművesség és az erkölcs felbomlása” című cikk, mely ugyanerről a folyamatról szól, az erkölcs oldaláról nézve. Ebből való a következő részlet:
     »A Hammond által idézett szabadkőműves lap megjelenése előtt fél évszázaddal a szabadkőművesek stratégiája már ugyanígy hangzott. XVI. Gergely pápa (1831-1846) pontifikátusa alatt az Egyházi Állam rendőrsége lefoglalta a carbonari titkos társaság tagjainak levelezését és egyéb dokumentumait. Ezekben az állt, hogy a hatalom megszerzéséhez először az emberek erkölcsét kell aláásni és megrohasztani. A pápa kívánságára néhány dokumentumot nyilvánosságra hoztak, hogy az emberek betekintést nyerhessenek e titkos társaságok ideáiba és terveibe: „Úgy döntöttünk, hogy nem akarunk többé keresztényeket; kerüljük tehát el, hogy vértanúkat hozzunk létre: ehelyett terjesszük el a nép körében a bűnöket. A legfontosabb, hogy a férfit izoláljuk el a családjától, és oltsuk belé egy szabad, kötelezettségektől és családtól mentes élet utáni vágyat.”«

Végezetül még egy megjegyzés: a cikk legelején idézett írás szerzője többször leírta már az itt is olvasható vágyát: könyörögjünk azért Istenhez, hogy „ajándékozzon nekünk újra egy pápát”. Ezen a honlapon többször volt már szó arról, hogy mekkora hiba Isten mindenhatósága elé korlátokat állítani. Vagyis biztosak lehetünk abban, hogy Isten, ha úgy akarná, a „sziklából” is tudna igazi pápát teremteni a számunkra, meg egy egész püspöki kart. De azért nem valószínű, hogy ilyenfajta csodával fogja „rendbehozni” a világot. Egy érvényes pápához érvényesen szentelt pápaválasztók, érvényesen szentelt püspökök és érvényesen szentelt papok kellenek. Logikusabbnak tűnik, hogy Isten azt fogja tenni, amit már kinyilatkoztatott: ahelyett, hogy a sziklákból egy többszáz tagú egyházi hierarchiát fakasztana, inkább a Biblia számos helyén – kezdve az ószövetségi próféták könyveitől egészen Szent János Jelenések könyvéig – megjövendölt megoldást fogja választani.

http://katolikus-honlap.hu/1901/kisded.htm